Részlet dr. Tóth András: B2B Marketing – Cégeknek adunk el receptkönyvéből

6. Atyamester

Régen az egy mesterséghez tartozók céhekbe tömörültek, amelyek élén az „atyamester” állt. Ő volt a szakma abszolút mércéje, ő döntötte el, kinek a munkája mennyire megfelelő, és döntött a vitás szakmai kérdésekben. És egyben ő volt a céh- és ezen keresztül az egész szakma arca.

A céheknek ma is van megfelelője, ezek az egyes szakmák szövetségei. Ismét csak nagyban növeli a bizalmat irántunk, ha tagjai vagyunk egy elismert szakmai szövetségnek, vagy még jobb, ha vezetőik egyike vagyunk, vagy legalábbis valamelyik díjukat elnyertük. Ezt persze ne felejtsük el mindig megemlíteni.
Ha véletlenül nem lenne a szakmánknak szövetsége, akkor alapítsuk meg. Így nem nehéz vezetni és díjakat nyerni…
Azonban az atyamesterséghez manapság nem elég, ha egy szakmai szövetséget vezetünk. Az igazi atyamester ma is a szakma arca. Ehhez komoly nyilvános tevékenységet kell kifejteni:
• Neki kell az alap szakmai anyagokat írni: szakmai alap blogot, alap cikkeket, a szakma alap könyvét.
• Rendszeresen publikálnia kell a szaksajtóban, adjon elő rendszeresen szakmabelieknek és laikusoknak. El kell érnie, hogy őt hívja a saját szakmájában a sajtó, TV, rádió.
Ki egy szakma atyamestere? Gondoljunk bele: egy TV-ben beszélgetős műsort készítünk és kellene valaki, aki az adott szakmában be lehetne hívni és az aktuális kérdésről megkérdezni. Ki lehet az? Ha a szerkesztő kompetens, rögtön az atyamester neve fog eszébe jutni. Ha ide elértünk, mi vagyunk az atyamesterek.
Ahogy látszik, az atyamester státusz eléréséhez az edukációban a legmagasabb szinte kell jutni. Itt már nem is a saját cégünket propagáljuk, hanem az egész szakmát. Nyilván egy ilyen státusz elérése nagy munka, de megéri, mert a bizalom rendkívül megnő a cégük iránt – és akkor igazán nem kell a legolcsóbbnak lennünk. És ez azért fontos, mert a bizalom (és a bizalmatlanság) kérdése a cégeknél sokkal fontosabb, mint a lakosság esetén.

És itt a vége a sorozatnak